A kutatásról

Átfogó célok

 

HERD: Higher Education for Social Cohesion – Cooperative Research and Development in a Cross-border area

HURO/0901/2.2.2.

01. June 2011. – 30. November 2012.

 

A felsőoktatás szerepe a társadalmi kohézió erősítésében

 

A vizsgált határmenti térség társadalom- gazdaság- és oktatástörténeti szempontból közös múltra tekint vissza, az elmúlt évtizedek politikai és gazdasági kényszerpályájára kerülve azonban nemcsak hátrányos, perifériális helyzetbe került, hanem a társadalmi egyenlőtlenség, kulturális diverzitás, területi széttagoltság és általános bizalmatlanság olyan mértéke alakult ki, ami megnehezíti, hogy a lehetőségekkel és a kihívásokkal élni tudjon.

Az EU tagjaként a terület lehetőségeket kapott arra, hogy ebből a helyzetből kikerüljön, azonban világos, hogy egy dinamikus hajtómotorra van szüksége a fejlődéshez. Mivel a felsőoktatás Európa több régiójában volt képes ezt az inspirációt megadni, hosszú évek óta arra a kérdésre keressük a választ, hogy a felsőoktatás hogyan járul hozzá a régió társadalmának, gazdasági átalakulásához, hogy vajon a felsőoktatás széles körű kiterjedése mellett milyen mértékben tud választ adni azokra a regionális társadalmi szükségletekre, amelyek ellátására hivatott.

Jelen kutatás során a felsőoktatás szerepét olyan értelmezési keretben vizsgáljuk, hogy az hogyan támogatja a társadalmi kohézió megteremtését, s elsősorban arra kérdezünk rá, hogy hogyan járul hozzá a felsőoktatás olyan társadalmilag közös tudás konstrukciójához, amely az egyéni és kollektív érdekek felismerésén, összehangolásán és az ennek érdekében való kooperálni tudáson alapul.

A társadalmi kohézió fogalma ahhoz a társadalomelméleti felfogáshoz köthető, mely szerint az egyre komplexebbé váló társadalomban jelen levő strukturális és kulturális diverzitás szétfeszítő hatásait képes mérsékelni a társadalom tagjainak együttműködése, egyének, csoportok, szervezetek tudatos összekapcsolódása, kölcsönös függésük felismerése, a rövid távú, önös érdekeken való felülemelkedés normaként való elfogadása. A közgondolkodásban sürgető igény jelentkezik a felsőoktatás funkcióinak újradefiniálása iránt, s amikor a társadalmi kohézió társadalomelméleti fogalma az utóbbi években a nemzetközi szervezetek által preferált divatos kifejezéssé vált, az a meggyőződés került előtérbe, hogy a felsőoktatásnak kettős, egymást átható célja, hogy az egyéni és a kollektív jóllétet növelje.

Ez a célrendszer a lokális és regionális beágyazottsága révén elsősorban a környező társadalom problémáira effektív és adekvát válaszok alapján értelmezhető. Bár a gazdasági jólét nagyon fontos komponense a jól-létnek, világos, hogy önmagában nem teljesíti azt, a felsőoktatás eredményességében tehát a nem-gazdasági faktorok jelentős szerepet játszanak.

 

Ennek kapcsán egy sor kérdés válik fontossá:

  • Az átalakuló felsőoktatás különböző szintjei milyen képzési célokat teljesítenek, a rövid távú munkaerőképzés szűkebb horizontján túl mennyire felelnek meg ezek a holisztikus eredményességi koncepciónak, amely a végzettek jól-létét célozza meg, s végső soron képes-e túllépni az intézményi utilitarizmus pillanatnyi, gazdaságilag vezérelt önérdekein a régióban.
  • Mennyire biztosítja a társadalmi csoportok széles körének bejutását, azaz mennyire képes a hátrányos külső feltételek hatását csökkenteni, milyen mértékben strukturálja át a régió társadalmát, mennyire képes közvetíteni az együttműködést segítő normákat a társadalom felé?

Kutatásunk során arra vállalkozunk, hogy egy társadalmi-gazdasági hátrányokkal küzdő térségben a felsőoktatás eredményességének különböző dimenziói mentén vizsgáljuk meg, mennyire felel meg ennek az elvárásnak.